Széklettranszplantáció A-Z-ig

Hogyan működik a széklet transzplantáció?

A széklet transzplantáció elsőre talán furcsának tűnhet, de valójában egy egyszerű, mégis hatékony eljárás, amelynek célja a bélflóra egészségének helyreállítása. Nézzük meg, hogyan is működik ez a bélrendszeri csoda.

1. A bélflóra "újrahasznosítása"

Képzeljük el a bélflórát, mint egy összetett és dinamikus ökoszisztémát, ahol a különböző baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok együtt élnek. Ezek a mikroorganizmusok fontos szerepet játszanak az emésztésben, az immunrendszer működésében és a tápanyagok felszívódásában. Ha ez az egyensúly felborul, számos egészségügyi probléma léphet fel.

A széklet transzplantáció (más néven FMT, azaz Fecal Microbiota Transplantation) célja, hogy a beteg bélflóráját "újrahasznosítsa" azáltal, hogy egészséges donor székletét juttatják a páciens bélrendszerébe. Ezzel az eljárással a bélflóra egyensúlyát helyreállítják, és lehetőséget adnak a szervezetnek, hogy természetes úton gyógyuljon meg.

A széklet transzplantációnak két fő típusa létezik: autológ és allogén FMT. Az autológ FMT esetében a beteg saját székletét használják fel egy későbbi időpontban történő visszaültetésre. Ez a megközelítés különösen hasznos lehet műtéti beavatkozások előtt, amikor fennáll a kockázata annak, hogy az antibiotikumok károsítják a bélflórát. A saját széklet visszaültetése segíthet a bélflóra természetes egyensúlyának helyreállításában és az egészség megőrzésében. Ezzel szemben az allogén FMT során a beteg egy egészséges donortól kap székletet, hogy helyreállítsa a bélflóra egyensúlyát és kezelje a bélrendszeri betegségeket. Ez az eljárás különösen hatékony lehet olyan esetekben, mint például a Clostridium difficile fertőzések, amikor a páciens bélflórája jelentősen károsodott vagy hiányos.

2. Az eljárás menete

A széklet transzplantáció nem bonyolult, de kifejezetten gondos előkészületeket és hozzáértő szakembereket igényel. Az alábbiakban összefoglaljuk a folyamatot lépésről lépésre:

• Donor széklet begyűjtése: Az eljárás első lépése a megfelelő donor kiválasztása, akinek egészséges és kiegyensúlyozott bélflórával kell rendelkeznie. A székletmintát laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá, hogy biztosítsák, nincs benne kórokozó vagy fertőző ágens. A donorok megfelelő szűrése és táplálkozása elengedhetetlen a sikeres kezeléshez!
• Széklet feldolgozása: A begyűjtött székletet speciális eljárásokkal feldolgozzák, ami során kiszűrik belőle a felesleges anyagokat, és koncentrálják a hasznos mikroorganizmusokat. Ezt a folyadékot aztán steril körülmények között tárolják, amíg fel nem használják.
• A transzplantáció módszere: A feldolgozott széklet bejuttatása a páciens szervezetébe többféleképpen történhet, például orális kapszulák, kolonoszkópia vagy nasogasztrikus szonda segítségével. Az alkalmazott módszer függ a páciens állapotától és az orvosi ajánlástól.
• A "probiotikus erősítés": Amint a feldolgozott széklet a páciens bélrendszerébe kerül, az ott található hasznos baktériumok gyorsan elszaporodnak, és elkezdik helyreállítani a bélflóra egyensúlyát. Ez segít elnyomni a káros baktériumok szaporodásátát és támogatja az egészséges bélműködést.

3. Hogyan segít a transzplantáció?

A széklet transzplantáció hatékony megoldás lehet számos betegség kezelésére, különösen azoknál a pácienseknél, akiknél az antibiotikumok nem bizonyulnak hatékonynak. A módszer különösen eredményes a Clostridium difficile fertőzések kezelésében, amelyek gyakran antibiotikum-rezisztens baktériumok miatt alakulnak ki. Ezen kívül ígéretes eredményeket mutat az irritábilis bél szindróma (IBS) és a különböző gyulladásos bélbetegségek kezelésében is.

A széklet transzplantáció tehát nemcsak a bélrendszer egészségének visszaállítását célozza, hanem hozzájárul az általános egészségi állapot javításához is, hiszen a bélflóra egyensúlya közvetlen hatással van az immunrendszer működésére, a mentális egészségre és az anyagcserére.

Az FMT különböző módszerei

A széklet transzplantációs (FMT) eljárások során többféle módszert alkalmaznak annak érdekében, hogy a donor egészséges bélflóráját átültessék a páciensbe. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és kihívásai, amelyeket érdemes megismerni, hogy jobban megértsük, miként is segít ez a terápia az egészség helyreállításában.

1. Orális kapszula

Az orális kapszula módszer talán a legkönnyebben emészthető (szó szerint és átvitt értelemben is) módszer, amikor széklet transzplantációról beszélünk.

• Mi az orális kapszula?
  Az orális kapszula olyan speciális, vastag falú kapszula, amelyben a feldolgozott és fertőtlenített székletmintát helyezik el. Ezek a kapszulák célzottan a bélrendszerben oldódnak fel, ahol a hasznos baktériumok szabadon elszaporodhatnak.
• Előnyei:
• Kényelmes: A páciens számára kevésbé invazív, mint más módszerek. Egyszerűen lenyelhető, mint egy probiotikus kiegészítő.
• Egyszerű eljárás: Nem igényel speciális orvosi beavatkozást, ami kényelmesebbé teszi a betegek számára.

2. Kolonoszkópia

A kolonoszkópia az egyik leggyakrabban alkalmazott, azonban elég kellemetlen módja az FMT-nek, amely közvetlenül a vastagbélbe juttatja a székletmintát.

• Mi az a kolonoszkópia?
  A kolonoszkópia egy invazív eljárás, amely során egy hosszú, hajlékony csövet vezetnek fel a páciens végbelén keresztül a vastagbélbe. Ezzel a módszerrel közvetlenül a béltraktusba juttathatják a székletmintát, ami lehetővé teszi a hasznos baktériumok gyors kolonizációját.
• Előnyei:
• Közvetlen beavatkozás: Lehetővé teszi a széklet közvetlen bejuttatását a vastagbélbe, ahol a baktériumok azonnal megkezdhetik a munkát.
• Nagyobb mennyiség: Az eljárás során nagyobb mennyiségű székletminta juttatható be, ami hatékonyabb lehet bizonyos esetekben.
• Hátrányai:
• Invazív: Az eljárás invazív jellege miatt némi kellemetlenséget és kockázatot jelenthet a páciens számára.
• Előkészület igénye: A kolonoszkópia előtt a páciensnek előkészítő diétát és bélürítést kell végeznie, ami sok esetben időigényes és kellemetlen lehet.

3. Nasogasztrikus szonda

A nasogasztrikus szonda egy kevésbé ismert, de hatékony módszer a széklet transzplantáció során, amely közvetlenül a gyomorba juttatja a székletmintát.

• Mi a nasogasztrikus szonda?
  Ez a módszer során egy vékony, rugalmas csövet vezetnek az orron keresztül a páciens gyomrába. A székletmintát folyékony formában juttatják be, amely ezután tovább halad a bélrendszerbe.
• Előnyei:
• Egyszerű bejuttatás: Bár invazív, a szonda viszonylag gyors és egyszerű módja a minták bejuttatásának.
• Pontos célzás: Közvetlenül a felső emésztőrendszerbe juttatható a minta, ami hatékony lehet bizonyos bélbetegségek kezelésében.
• Hátrányai:
• Kényelmetlen: A szonda bevezetése és viselése kényelmetlen lehet a páciens számára.
• Kis mennyiség: Korlátozott mennyiségű székletminta juttatható be egy alkalommal, ami befolyásolhatja az eljárás hatékonyságát.

4. Módszerek összehasonlítása

Mindegyik FMT módszer különböző helyzetekben lehet hatékony, és az orvosok általában a páciens állapotának és igényeinek megfelelően választják ki a legmegfelelőbbet. Fontos szempontok közé tartozik a beteg egészségi állapota, a bélbetegség típusa és az eljárás kockázatai.

• Orális kapszulák kínálják a legkényelmesebb megoldást azok számára, akik szeretnék elkerülni az invazív beavatkozásokat.
• Kolonoszkópia lehet a leghatékonyabb választás, ha a közvetlen bélbeli beavatkozás szükséges, különösen súlyos esetekben.
• Nasogasztrikus szonda alkalmazása akkor lehet előnyös, ha a felső emésztőrendszerbe való gyors bejuttatásra van szükség.

Összességében a széklet transzplantáció különböző módszerei mindegyike jelentős előnyöket kínál az egészséges bélflóra helyreállítása érdekében, és segít a különféle bélrendszeri problémák kezelésében.

A széklet donáció folyamata és kritériumai

A széklet transzplantáció sikere nagyban függ a donációs folyamat minőségétől. A megfelelő donor kiválasztása és a székletminta előkészítése kritikus lépés az eljárás során. Nézzük meg, hogyan is zajlik a széklet donáció, és milyen kritériumoknak kell megfelelniük a donoroknak!

1. Ki lehet széklet donor?

A széklet donor kiválasztása rendkívül szigorú és alapos folyamat, amely biztosítja, hogy csak egészséges és fertőzésmentes minták kerüljenek felhasználásra. A következő kritériumoknak kell megfelelniük a donoroknak:

• Egészséges bélflóra: A donoroknak egészséges bélmikrobiommal kell rendelkezniük. Azok, akik nemrégiben antibiotikumot szedtek, vagy krónikus bélbetegségben szenvednek, általában nem alkalmasak donornak. Táplálkozásuk során szigorúan antibiotikum mentes ételek fogyasztása ajánlott!
• Jó általános egészségi állapot: A donoroknak általánosan egészségesnek kell lenniük, mentesnek minden fertőző betegségtől és olyan krónikus állapottól, amely befolyásolhatja a bélflórát. Itt a pszichés kórképektől kezdve mindenféle betegségre szükséges szűrni a donort!
• Egészséges életmód: A kiegyensúlyozott táplálkozás és az egészséges életmód elengedhetetlen a megfelelő bélflóra fenntartásához. Az egészséges életmód a bélbaktériumok diverzitását és stabilitását is növeli.
• Rendszeres székletmintavétel: A donoroknak rendszeresen kell székletmintát szolgáltatniuk, hogy folyamatosan ellenőrizhessék a bélflórájuk egészségét.

2. A széklet adományozásának folyamata

A széklet adományozásának folyamata több lépésből áll, amelyek célja a minta minőségének biztosítása:

• Előszűrés: A potenciális donorokat először egy átfogó egészségügyi kérdőívvel szűrik, amely tartalmazza a családi és személyes kórtörténetet, életmódbeli szokásokat és a legutóbbi orvosi beavatkozásokat.
• Laboratóriumi vizsgálatok: Az előszűrésen megfelelt donorok vér- és székletmintáját laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá, hogy kizárják a fertőzéseket és kórokozókat, például vírusokat, baktériumokat és parazitákat.
• Rendszeres ellenőrzés: A donoroknak rendszeresen részt kell venniük egészségügyi ellenőrzéseken és vizsgálatokon, hogy biztosítsák a minta folyamatos minőségét.
• Mintagyűjtés és tárolás: A székletmintákat steril körülmények között gyűjtik és azonnal feldolgozzák, hogy megőrizzék a baktériumok életképességét. A mintákat speciális tárolóedényekben tárolják, amíg felhasználásra kerülnek. A mintákat többször tesztelik a legkülönfélébb betegségekre.

3. Miért fontos a donor kiválasztása?

A donor kiválasztása nem csak a transzplantáció sikeressége szempontjából fontos, hanem a páciens biztonsága miatt is. Az egészséges donorok székletében található jótékony baktériumok kulcsfontosságúak a bélflóra egyensúlyának helyreállításában és a betegségek elleni küzdelemben.

• A bélflóra diverzitása: A diverz és egészséges bélflóra segít elnyomni a káros baktériumokat és támogatja az immunrendszert.
• Kockázatok minimalizálása: A szigorú szűrési folyamatok minimalizálják annak kockázatát, hogy a donortól bármilyen kórokozó vagy fertőző ágens átkerüljön a páciensbe.
• Hosszú távú siker: A megfelelő donor biztosítja a hosszú távú sikeres kezelést, mivel a jótékony baktériumok tartósan megtelepedhetnek a páciens bélrendszerében.

4. Etikai és jogi megfontolások

A széklet donáció számos etikai és jogi kérdést is felvet, amelyeket figyelembe kell venni az eljárás során:

• Adományozói beleegyezés: A donoroknak írásban kell hozzájárulniuk a mintavételhez és a székletük felhasználásához. Fontos, hogy tisztában legyenek a folyamattal és annak lehetséges következményeivel.
• Adatvédelem: A donorok egészségügyi és személyes adatait szigorúan védik, és csak a szükséges egészségügyi személyzet férhet hozzájuk.
• Következetes szabályozás: Az orvosi és kutatási közösségek szigorú szabályozásokat és irányelveket követnek a széklet transzplantáció biztonságos és etikus végrehajtása érdekében.

Előkészítése és utókezelés

A széklet transzplantáció sikeres végrehajtásához elengedhetetlen a gondos előkészítés és a szakszerű utókezelés. Ezek a lépések biztosítják, hogy a beavatkozás a lehető legjobb eredményt érje el a páciens egészségének helyreállítása érdekében.

1. A transzplantáció előkészítése

Az előkészítő szakasz a széklet transzplantáció kritikus része, amely során a páciens és a kezelőorvos együtt dolgoznak annak érdekében, hogy az eljárás zökkenőmentesen menjen végbe. Az alábbiakban ismertetjük az előkészítés főbb lépéseit:

• Páciens kiválasztása és felkészítése:
  Az első lépés a megfelelő páciens kiválasztása. Az orvosok figyelembe veszik a páciens kórtörténetét, jelenlegi egészségi állapotát és azt, hogy milyen bélbetegség kezelésére van szükség. A széklet transzplantációt általában olyan betegek esetében alkalmazzák, akiknél más kezelési módszerek, például antibiotikumok, nem bizonyultak hatékonynak.
• Diéta és gyógyszeres kezelés:
  A transzplantáció előtt a páciensnek általában speciális diétát kell követnie, hogy elősegítse a bélrendszer tisztítását és a bélflóra optimális környezetének kialakítását. Az orvos utasítására a betegnek bizonyos gyógyszereket is abba kell hagynia, amelyek befolyásolhatják a transzplantáció sikerességét.
• Felkészülés a transzplantációra:
  Az eljárás előtti utolsó lépés a páciens teljes körű tájékoztatása a transzplantáció menetéről és a várható eredményekről. Ez segít a páciensnek, hogy nyugodtan és felkészülten vágjon neki az eljárásnak.

2. A transzplantáció menete

A széklet transzplantáció tényleges végrehajtása a választott módszertől függően különböző lépésekből állhat. Az orvos a páciens állapotának és preferenciáinak megfelelően választja ki a legmegfelelőbb módszert, amely lehet orális kapszula, kolonoszkópia vagy nasogasztrikus szonda.

• Orális kapszula:
  A páciens otthonában, kényelmesen egy speciálisan előkészített kapszulát nyel le reggelente, az orvos utasításának megfelelő mennyiségben és időtartamig. Ez a módszer kevésbé invazív, de precíz adagolást igényel.
• Kolonoszkópia:
  Az orvos egy hajlékony csövet vezet be a végbélnyíláson keresztül a vastagbélbe, ahol a székletmintát közvetlenül juttatják be. Ez a módszer nagyobb mintamennyiséget tesz lehetővé, és gyorsabb kolonizációt biztosít.
• Nasogasztrikus szonda:
  Az eljárás során egy vékony csövet vezetnek az orron keresztül a gyomorba, amelyen keresztül a székletminta folyékony formában kerül bejuttatásra. Ez a módszer gyors és hatékony lehet, különösen akkor, ha a felső emésztőrendszer érintett.

3. Utókezelés

Az utókezelés szintén kulcsfontosságú szerepet játszik a széklet transzplantáció sikerességében. Az eljárás után az orvos és a páciens együttműködik a bélflóra egészségének és a páciens állapotának nyomon követésében.

• Megfigyelés és ellenőrzés:
  A transzplantáció után a pácienst rendszeresen ellenőrzik, hogy megbizonyosodjanak az eljárás hatékonyságáról és a páciens állapotáról. Az orvos figyelemmel kíséri a bélflóra változásait, és szükség esetén további kezeléseket javasolhat.
• Diétás tanácsadás:
  Az egészséges bélflóra fenntartása érdekében a páciens étrendi tanácsokat kap, amelyek segíthetnek a jótékony baktériumok megtelepedésében és szaporodásában. Az orvosok gyakran javasolják a prebiotikus élelmiszerek fogyasztását, amelyek támogatják a bélflóra egészségét.
• Tünetek kezelése:
  Az eljárás után előfordulhatnak átmeneti tünetek, mint például puffadás, hasmenés vagy enyhe hasi fájdalom. Az orvos gyógyszeres kezelést vagy életmódbeli változtatásokat javasolhat ezek enyhítésére.
• Hosszú távú egészségügyi nyomon követés:
  A transzplantáció sikerének hosszú távú fenntartása érdekében a páciensnek rendszeresen konzultálnia kell orvosával, és részt kell vennie egészségügyi ellenőrzéseken. Ez segít az esetleges komplikációk időben történő felismerésében és kezelésében.

FMT Kockázatok és Mellékhatások

Mint minden orvosi beavatkozásnak, a széklet transzplantációnak is vannak kockázatai és potenciális mellékhatásai, amelyeket érdemes figyelembe venni a kezelési döntések meghozatalakor. Bár a széklet transzplantációt általában biztonságosnak tekintik, a páciens és az orvos számára fontos, hogy tisztában legyenek a lehetséges következményekkel és a megfelelő megelőző intézkedésekkel.

1. Általános kockázatok

• Fertőzés veszélye:
  Az egyik legjelentősebb kockázat a fertőzés, amely a donor székletében lévő kórokozók okozhatnak. Annak ellenére, hogy a donorok szigorú szűrésen esnek át, mindig fennállhat a kockázata, hogy valamilyen fertőző ágens bekerül a páciens szervezetébe. Ezért fontos, hogy a transzplantációt kizárólag jól ellenőrzött körülmények között végezzük és a megfelelő szakembereket válasszuk!
• Immunválasz:
  Az idegen baktériumok bejuttatása a bélrendszerbe immunreakciót válthat ki, amely különféle tünetekkel járhat, mint például láz, hidegrázás vagy fáradtság. Ezek a reakciók általában enyhék, és rövid időn belül megszűnnek, de a páciens állapotát gondosan figyelemmel kell kísérni.
• Bélrendszeri tünetek:
  Az eljárás után gyakoriak lehetnek a bélrendszeri tünetek, mint például hasmenés, puffadás, vagy hasi fájdalom. Ezek a tünetek általában átmenetiek, és néhány napon belül enyhülnek, ahogy a bélflóra stabilizálódik.

2. Ritkább kockázatok

• Bélrendszeri perforáció:
  Bár rendkívül ritka, előfordulhat, hogy a kolonoszkópia során a vastagbél falának perforációja következik be. Ez az állapot sürgősségi orvosi beavatkozást igényel, és nagyfokú elővigyázatosságot követel meg az eljárást végző orvostól.
• Átültetett baktériumokkal kapcsolatos betegségek:
  Ritka esetekben előfordulhat, hogy a donor bélflórájának egyensúlytalanságai miatt új betegségek alakulnak ki a páciensben. Ezért elengedhetetlen a donorok alapos kiválasztása és a székletminták szigorú vizsgálata.
• Vérnyomás-ingadozás és szívritmuszavarok:
  Néhány beteg arról számolt be, hogy az eljárás után átmeneti vérnyomás-ingadozást vagy szívritmuszavarokat tapasztaltak. Ezeket a tüneteket mindig komolyan kell venni, és az orvosi személyzetnek készen kell állnia az azonnali beavatkozásra, ha szükséges.

3. Kockázatok minimalizálása

A széklet transzplantáció kockázatainak minimalizálása érdekében fontos az alábbi lépések betartása:

• Szigorú donor szűrés:
  A donorok alapos kiválasztása és szűrése kulcsfontosságú a fertőzések és más kockázatok elkerülése érdekében. Csak azok a donorok vehetnek részt a programban, akik teljesen egészségesek, és minden szükséges vizsgálatot elvégeztek!
• Steril eljárás biztosítása:
  Az eljárás minden lépését steril környezetben kell végezni, a székletminták előkészítésétől a transzplantációs folyamatig. Ez magában foglalja az orvosi személyzet higiéniai intézkedéseit és a megfelelő műszerhasználatot.
• Páciens előkészítése és utókövetése:
  A páciensek alapos előkészítése és az eljárás utáni rendszeres ellenőrzése segít az esetleges szövődmények időben történő felismerésében és kezelésében. Az orvosnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a páciens állapotát, és szükség esetén módosítania kell a kezelési tervet.

Záró Gondolatok

A széklet transzplantáció az orvostudomány egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb területe, amely lehetőséget kínál a bélrendszeri betegségek és más egészségügyi problémák hatékony kezelésére. Ez az eljárás nemcsak új megközelítést jelent a hagyományos gyógymódokkal szemben, hanem a mikrobiomunk és egészségünk közötti kapcsolat mélyebb megértését is elősegíti.

A jövő

Ahogy az orvosi kutatások tovább fejlődnek, a széklet transzplantáció is egyre nagyobb szerepet játszhat az egészségügyi ellátásban. Íme néhány jövőbeli irányvonal, amelyek formálhatják a széklet transzplantáció szerepét az orvoslásban:

• Személyre szabott kezelések:
  A jövőben a széklet transzplantáció még inkább személyre szabottá válhat, lehetővé téve a kezelések finomhangolását az egyes páciensek egyedi bélflórája alapján. Ez javíthatja az eljárás hatékonyságát és minimalizálhatja a mellékhatásokat.
• Mikrobiom alapú diagnosztika:
  A bélflóra alaposabb megértése lehetőséget nyújthat arra, hogy új diagnosztikai módszereket fejlesszünk ki, amelyek segítségével korábban és pontosabban azonosíthatók bizonyos betegségek. A mikrobiom elemzése segíthet előre jelezni a betegségek kialakulásának kockázatát, és preventív intézkedéseket tehetünk.
• Új terápiás alkalmazások:
  Bár a széklet transzplantáció jelenleg elsősorban a bélrendszeri betegségek kezelésére szolgál, a kutatások új terápiás alkalmazásokat is feltárhatnak. Például a metabolikus rendellenességek, mint a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás, valamint az autoimmun betegségek kezelése is szóba jöhet.

A széklet transzplantáció sikeres alkalmazása egyértelműen mutatja, hogy a bélrendszer egészsége kulcsszerepet játszik az általános jólétünkben. Ahogy a bélbaktériumok világa egyre inkább a tudományos figyelem középpontjába kerül, nem lehetünk elég hálásak a bélflóra bátor bajnokainak, akik segítenek a "nagy bélrendezésben".

Ne feledjük, hogy a bélrendszerünk gondozása nemcsak az egészségünk javítását szolgálja, hanem új perspektívákat is nyit az orvostudományban. A széklet transzplantációval kapcsolatos kutatások tovább folytatódnak, és talán hamarosan még több bélbetegségre találunk hatékony megoldást. Addig is, érdemes odafigyelni a bélflóra jólétére, mert egy egészséges bélrendszer boldogabb és teljesebb életet jelenthet.

Források

Borody, T. J., & Khoruts, A.
Nature Reviews Gastroenterology & Hepatology, 9(2), 88-96.

van Nood, E., Vrieze, A., Nieuwdorp, M., Fuentes, S., Zoetendal, E. G., de Vos, W. M., Visser, C. E., Kuijper, E. J., Bartelsman, J. F., Tijssen, J. G., Speelman, P., Dijkgraaf, M. G., & Keller, J. J.
The New England Journal of Medicine, 368(5), 407-415.

Moayyedi, P., Surette, M. G., & Razavi, B.
American Journal of Gastroenterology, 110(4), 490-498.

Kelly, C. R., Kahn, S., Kashyap, P., Laine, L., Rubin, D., Atreja, A., Moore, T., & Wu, G.
Gastroenterology, 149(1), 223-237.

Alang, N., & Kelly, C. R.
Open Forum Infectious Diseases, 2(1), ofv004.

Cammarota, G., Ianiro, G., & Gasbarrini, A.
Journal of Clinical Gastroenterology, 48(8), 693-702.

Kazerouni, A., & Wein, L. M.
Journal of Theoretical Biology, 421, 36-43.